Fürdésidő

higienia

Higiéniai szokásaink

Éva és Péter két kisgyermeket nevelnek, az ötéves Tamást és a három éves húgát. A szülők mindketten dolgoznak, így este nagyon rövid az idő, amit a család együtt tölt. Péter nagyon későn jár haza a munkából, de a közös játékot a gyerekekkel semmiképpen nem szeretné kihagyni. A gyerekeket nagyon nehéz rávenni az esti fürdésre, majd nehéz kiparancsolni a kádból, egy örök harc a fogmosás, az öltözködés. A szülők nagyon szeretnének ezen változtatni, de egyelőre nem tudják, hogy miből faragjanak le, hogy a gyerekek időben ágyba kerüljenek.

Nem egy szülő számára folyamatos tortúra ez esti fektetés, s azon belül is a fürdéssel, tisztálkodással kapcsolatos rituálé. De ugyanilyen küzdelmet jelenthet a kézmosás, arcmosás, fogmosás, a későbbiekben a fésülködés, WC használat is. A kisgyermekben van egy természetes vonakodás is, hiszen ők még nem tudatosítják a higiénia hiányát, őket nem zavarja a piszok, az ápolatlanság, legalábbis nem mindig tudják beazonosítani, már ha zavarja a komfortérzetüket.

Nagyon jó tudatosítani, hogy a higiéniai szokások átadásával egy sor további erényben is erősíthetjük a kisgyermeket.

Gondosság – tudatosíthatjuk benne a külsejének a rendezettségét.

Rend – a szokások rutinszerű ismétlésével megtanulják, hogy a tárgyakat a helyükre rakjuk, bizonyos folyamatoknak megvan a maga ideje, sorrendje, időben, fontosságban egyaránt.

Igényesség –megtapasztalja, hogy nem mindegy, hogy hogyan végzünk el egy folyamatot, s hogy csak jól és pontosan érdemes befejezni bármit.

Tisztelet – odafigyelés a másik emberre, hiszen nem csak a saját örömünkre és komfortérzetünk végett fontos a higiénia, hanem hogy kellemesebbé tegyük a másik ember környezetét.

Kitartás – nagyon fontos, hogy a dolgokat a maguk idejében végezzük, nem akkor, amikor épp kedvünk tartja. Le kell tudnunk küzdeni a kényelmet és a lustaságot.

A kisgyermeket nagyon motiválja a bizalom, hogy úgy tekintünk rá, mint valakire, aki nagy és okos, s erre alapozhatjuk is a higiéniával kapcsolatos követelményeinket.

S mi a módszer?

Eljátszhatjuk a feladatot a babákkal, mesélhetünk tanító meséket, eljátszhatjuk, hogy felnőttek vagyunk, a lényeg, hogy a kicsi örömét lelje a velünk töltött időben, legyen neki kellemes, hogy valamit megtanítunk, megmutatunk neki. Dicsérjünk nagyvonalúan, őszintén, gyakran.

Nagyon fontos a rutin kialakítása, hogy a dolgok mindig ugyanabban a sorrendben történjenek, legyünk kiszámíthatóak, következetesek.

Nagyon fontos felmérnünk egy-egy tevékenységre szánt időt, egy fáradt gyermeket nagyon nehéz bármire is rávenni.

Mit tehet az óvoda?

Az óvoda a maga Szokás-szabályrendjével teljes mértékben a „szülő keze alá dolgozik”, hiszen a higiéniai szokásoknak megvan a maguk helye a napirendben.

A gyerekeknek az óvodában minden ilyen közösen végzett tevékenység egy vonzó játék, észrevétlenül válik a mindennapi életük részévé a kézmosás, a szájtörlés, a ruhák összerakása, olyannyira, hogy tulajdonképpen erre egy idő után egymás figyelmét is felhívják.