Tomi, a játszóterek fenegyereke
A kisgyermeki agresszióról
A négyéves Tamás egyedüli gyermek, ráadásul hosszú várakozás előzte meg a megszületését, hiszen a szülők több kudarcon estek át, mielőtt a kisfiuk megszületett. Talán ezért is van, hogy az édesanya óvja-félti a kisfiát, aki egy nagyon kis huncut és ravasz, élénk kisgyermek. A gondok ott kezdődtek, amikor Márta, az édesanya észrevette, hogy a játszótéren a gyermekek elhúzódnak Tamás elől, s az anyukák is bizalmatlanul vonják félre a gyermekeiket, valahányszor egy-egy közösségbe megérkeznek. Az édesapa csak nevet ezeken, hiszen kifejezetten örül annak, hogy ilyen vagány kisfia van, aki képes megvédeni magát minden körülmény között. Sajnos az utóbbi időben egyre durvább beszéd is társult a kisfiú viselkedéséhez, ami sok-sok kínos pillanatot okozott a szülőknek. Mártát elbizonytalanítja, hogy mit csinálnak rosszul, hiszen nagyon sok időt fordítanak a gyermekükre, nagyon sokat segítik, nagyon sok helyre hordják, sok törődést kap.
Úgy tűnik, egy agresszióra hajlamos kisfiúval állunk szemben, amivel a szülők nem hajlandóak szembenézni. De mit is értünk kisgyermekkori agresszió alatt. Egy érzelmi válasz a haragra, elégedetlenségre, amely abban nyilvánul meg, hogy ártsunk valakinek vagy valaminek körülöttünk. Értelemszerűen nem csak direkt formái vannak, ezért nem mindig nyilvánvaló első látásra, hogy mi váltja ki az elkeserítő viselkedést.
Az agresszió egyik formája lehet csúnya beszéd is, bár ezzel azért óvatosan kell bánnunk, hiszen a csúnya beszéd kiváltó oka lehet a figyelemfelkeltés, vagy annak a vágynak a kifejezése, hogy a kicsi szeretné, ha felnőttnek tekintenénk…
Külön gondolkodást érdemelne a hiszti témája, hiszen hajlamosak vagyunk elhamarkodottan hisztinek gondolni a fáradt gyermek elkeseredett reakcióját, vagy a próbálkozását a határok tágítására…
Mit tehet a szülő a gyermekért?
Mindenesetre a jelen esetben a szülőknek lehetnek jó eszközeik a tarsolyukban. Első lépésként nagyon fontos, hogy ők ketten egyezségre jussanak a családi normákat illetően. Fontos, hogy tisztában legyenek azzal, miképpen tudják a saját és egymás tekintélyét felépíteni a gyermek szemében.
Rendkívül fontos a jó példa, az agresszió ugyanis sajnos tanulható. Ha a gyermek hisztijére agresszíven reagálunk, csak erősítjük őt ebben az állapotában. Érdemes megvizsgálni azt is, nem tölt-e a gyermek túl sok időt a TV előtt, netán egyedül. Az innen érkező nem megfelelően feldolgozott impulzusok is lehetnek az agresszió forrásai.
Apa példája különösen fontos lehet, nagy segítség lehet, ha valamilyen békésebb sportot űznek együtt (például fociznak) a küzdősportok helyett.
Nem lehet eleget hangsúlyozni a pozitív hozzáállás áldásos hatásait, dicsérjük meg mindig a gyermeket, ha sikerült leküzdenie az indulatait, ha gyorsan megnyugodott, segítsük őt ebben a folyamatban.
Rendkívül fontos a rend és a szülői következetesség ebben az esetben, hiszen a gyermeket sokszor a bizonytalanság és a kiszámíthatatlan helyzetek, azaz a stabil keretek hiánya sarkallják agresszióra.
Mit tehet az Óvoda?
Az erőszakosabb viselkedés értelemszerűen leginkább a közösségben, más gyermekek társaságában mutatkozik meg, amikor osztozni kell a játékon, amikor meg kell tudni egyezni a közös játékban elfoglalt szerepeken, amikor el kell fogadni más döntését, vagy elfogadtatni a saját álláspontunkat. Nagyon fontos, hogy lehetőleg tudjuk, felismerjük a gyermek viselkedésének a fő mozgatórugóit, legyen az akár félelem a kudarctól, az elutasítástól, bizonytalanság, bizalmatlanság, önbizalomhiány.
Nagyon fontos lépés, hogy az óvoda és a család mindig igyekezzen összehangolni a gyermek viselkedésével kapcsolatos stratégiáit, amelynek előfeltétele, hogy egy állásponton legyenek a probléma megítélésének a tekintetében.
Az óvoda nagyon sokat segíthet a gyermeknek az előre kiszámítható, stabil napirenddel, mert ez egy megnyugtató keretbe foglalja a közösségben töltött időt. Nagyon fontosak továbbá a közösségben lefektetett szabályok, amelyek mindenkire egyformán vonatkoznak, s amelyet a gyermekek egymásnak is segítenek megtartani.
Egy-egy szabály mindig csak eszköz és nem cél, s külső kontrollként szolgál számukra a másokra való odafigyelés, a szeretet, a nagylelkűség, gyakorlásában, s a gyermekek hamar megtapasztalják – leginkább a játékon keresztül – hogy a közös játékszabályok által válik minden tevékenységünk kiszámíthatóvá, ezáltal élvezetesség, gyümölcsözővé.
Nagyon fontos továbbá, hogy a gyerekek kapjanak valamiféle útmutatást, mintát a konfliktusok kezelésére, mindamellett a felnőtt fokozatosan engedje át a gyerekeknek a konfliktusok kezelését, megoldását. Nagy segítségül szolgálhatnak a szülőnek az óvodapedagógusok tippjei, az otthon is „másolható” óvodai példák.