Jót tenni jó – motiváció, akarat, jellem
Szeretve nevelni számunkra annyit jelent, hogy a gyermek jellemének formálásával segítjük képességeinek a fejlődését és korlátainak elfogadását.
A hónap erénye
A kisgyermek fogékony időszakaira építve gyakoroljuk a rend, bátorság, a nagylelkűség, az őszinteség, a megbocsátás és az engedelmesség erényét. A szülők is részei a játéknak, az otthoni sikereket az óvodában is figyelembe vesszük, s aki elrakodott, nagylelkű volt, őszinte volt, segített testvérének, szüleinek, azt az óvodában is elismerésben részesítjük.
Az óvodáskorban elsajátítható erényeknél meghatározó szempont a fogékony időszakok felhasználása.
Nagy segítség a gyermek számára, ha a szülő és a pedagógus egymást erősíti, egymás erőfeszítéseit elismeri, elfogadja.
Óvodáskorban elsajátítható erényeknél meghatározó szempont a fogékony időszakok felhasználása.
Bizonyos képességek elsajátításának a kisgyermek életében megvannak az ideális pillanatai (fogékony időszakok). A járás, a beszéd, az egyensúly kialakulásának is körülhatárolható ideje van, hasonlóképpen az erények elsajátítását is el kell kezdenünk az arra legalkalmasabb időpontban.
Blog cikk: Fernando Corominas: Bringing up Children Today (könyv recenziója)
Az emberi erények (kölcsönös odafigyelés, rend, udvariasság, bátorság, egymás iránti szeretet, köszönet kinyilvánítása, stb.) tudatos fejlesztését kis képes kártyák segítik, amelyek játékosságukkal közelítik meg a gyermekek számára gyakran elvont fogalmakat.
A nevelés során nagyon fontos, hogy a gyermek örömét lelje az adott tevékenységben, s hogy megtapasztalja, milyen jó a rend, milyen jó megbocsátani, őszintének lenni, mert ezzel örömet okoz szeretteinek. Felnőttként a legtöbbet személyes példánkkal tehetünk gyermekeinkért.
GYERMEKSZÁJ – sziporkák az erényekről
Adél (4) pár hete betegeskedett, így nem ment óvodába. Egyik nap a bátyja Ákos (6) számon kérte rajta az elfogyasztott csokoládét, amit Adél megpróbált letagadni. Erre Ákos kioktatta: „Tudod, most az óvodában az őszinteségről beszéltünk, és az óvó néni azt mondta, hogy mindig nagyon bátran el kell mondanunk, ha valami rosszat csináltunk. Mivel te nem voltál ott, neked még megbocsátunk, de ha ismét mész óvodába, akkor már neked is őszintének kell lenned.”
Réka néni megdicsérte Marcit (4) valamiért. Marcika kihúzta magát és kijelentette: „Mostanában mindig jó példákat mutatok!”
Ebéd előtt asztalnál ültünk, amikor egy-két gyerkőc a kanalával csörömpölt, emiatt felelevenítettük a már jól ismert kis versünket:
Az a gyermek, aki rendes,
az asztalnál mindig csendes,
csendben várja, míg enni kap,
az ételben nem válogat.
Nem csörömpöl kanalával,
ételt nem fog tíz ujjával.
Egyenesen ül a széken.
Nem lakott jól? Kér még szépen.
A húst csak kenyérrel eszi,
a csontot tányérba teszi.
Magát torkig nem tömi,
és ha evett, megköszöni.
Kitti néni: „Látjátok, milyen halkan és ügyesen tudjátok várni az ebédet?! Merse (4) „Kitti néni, én mindig jó vagyok, csak néha vagyok egy kicsit szemtelen.”
Személyre szóló feladatok
Nagyon nagy szolgálatot teszünk a gyermeknek, amikor hagyjuk dolgozni. Miközben szívesen tevékenykedik, fejlődik a kitartása, felelősségérzete, együttműködő készsége, feladatmegoldó képessége.
Egyik legfontosabb célunk a feladatok meghatározásánál a gyermek életkora, képességei, motiváltsága.
Mindig olyan munkát választunk, amellyel másoknak szolgálhat, tehet valamit a közösségért, a többiekért.
A dicséret és elismerés révén a gyermek megtapasztalja a jól befejezett munka feletti örömet.
Az önállóság formálása, közösségi életre nevelés
Az egyik legfontosabb óvodai célkitűzésünk, hogy önállóságra, illetve a másokra való odafigyelésre nevelgetjük a gyermekeket. A gyermek közösségben megtapasztalja a döntései súlyát, képes egy-egy helyzetben felismerni, mi a helyes választás, és saját akaratából teszi a jót.
A célkitűzésék korosztályonként más tartalommal jelennek meg, nagyon fontos, hogy olyan céljaink legyenek, amelyek az adott életkornak megfelelnek.
Sokat segítünk gyermekünknek, ha otthon is megerősítjük abban, amit az óvodában tapasztalt, elismerjük az igyekezetét, s hangot is adunk az elismerésünknek.
Sikerélmények, dicséret, motiváció – a legfontosabb, hogy a gyermek érezze, hogy szülei számára fontos, amit tesz.
Értékrend
Mindennapi döntéseinkben és cselekedeteinkben a Római Katolikus Egyház tanítására támaszkodunk. Ennek jegyében törekszünk a konstruktív légkör megteremtésére a szülőkkel, gyermekekkel, munkatársakkal, külső személyekkel egyaránt. Az emberi kapcsolatok során fontosnak tartjuk a köszönetet, a helyzetek pozitív megítélését, s a szükséges korrekciók esetén a tapintatot, nagylelkűséget, szeretetet.
Heti egy alkalommal hitéleti foglalkozást tartunk, ahol mesélünk, játszunk, beszélgetünk arról, mit jelent jót tenni, jónak lenni.
A köszönet kinyilvánítása minden gyermek és felnőtt számára fontos, nem árt, ha ezt folyamatosan szem előtt tartjuk és gyakoroljuk.
Heti egy alkalommal hitéleti foglalkozást tartunk, ahol mesélünk, játszunk, beszélgetünk arról, mit jelent jót tenni, jónak lenni.
Ha a gyermekek megtanulnak különbséget tenni helyes és helytelen, jó és rossz szó vagy tett között, ha megtanulnak figyelmesnek lenni embertársaikkal szemben, ha rá tudnak csodálkozni mindarra a jóra és szépre, amely minket körülvesz, és köszönetet tudnak mondani érte Istennek, akkor eleget tettünk küldetésünknek.
A köszönet kinyilvánítása minden gyermek és felnőtt számára fontos, nem árt, ha ezt folyamatosan szem előtt tartjuk és gyakoroljuk.
Étkezés előtti és utáni imádság – nagyon nagy segítség a közösségi életben, ha keretet adunk az étkezésnek. A gyermekeket az étkezés előtti és utáni imával köszönetnyilvánításra buzdítjuk.
