Babák a ruhásszekrényben, cumisüveg az ágy alatt

Rend a lelke

Anna és Tamás három gyermeket nevelnek: Márk 11 éves, Emma 4 és Andris, a legkisebb 4 hónapos. Anna otthon van a picivel, vezeti a háztartást, amiben Tamás is sokat segít neki. Reggelenként ő viszi a nagyobbakat iskolába illetve óvodába, s Anna jár értük a kicsivel. A család nemrég költözött egy nagyobb lakásba, ahol Márk már külön szobába költözhetett és a két kicsi osztozik egy közös gyermekszobán. A háztartás nagyon sok energiát vesz el Annától, az iskolás gyermekkel is sokat kell foglalkozni, s őszintén megvallja, hogy nem mindig tudja úgy zárni a napot, hogy rend lenne a lakásban. Tamást egyre jobban zavarja a rendetlenség, s azt vallja, hogy a gyermekeket kellene jobban bevonni a rendrakásba, de Anna ezt kivitelezhetetlennek tartja.

Kis egyszerűsítéssel elmondhatjuk, hogy a rend minden további erény alapja, enélkül elképzelhetetlen, hogy bármilyen területen fejlődjünk, eredményeket érjünk el. S itt nem csak és nem elsősorban a materiális rendre gondolunk, hiszen a rend nem önmagában megálló erény: az alapja az emberi rendezettség, a belső rend, melynek a megnyilvánulási formái a harmónia, belső egyensúly, mértéktartás, önkontroll. A belső rend nyugalmat ad, bizalmat, biztonságérzetet, több időt és a boldogság érzését, hogy kevesebb erőfeszítéssel is elérhetjük a kitűzött céljainkat.

A rend célja a másik ember szolgálata és egyfajta hozzájárulás a világ harmóniájához. A rendért folytatott harcunk fő küzdőterei:

• gondolataink,
• vágyaink,
• az értékeink,
• a tevékenységeink,
• az időnk felhasználása.

Önismeretre és önmérsékletre vezet, ha a rend megtartása egy állandó szokássá válik, s nem csak egy időszakos fellángolás az életünkben.

A rend erényének a legfogékonyabb időszaka a kisgyermek első életéveire tehető. A kicsi számára a rendrakás és a rend megtartása egy nagyszerű játék, a bújócska öröme is számukra sokszor abból fakad, hogy a dolgokat mindig ugyanazon a helyen találják meg. A rendezett környezettel csak egy velük született adottságot erősítünk bennük.

A rendteremtéshez elsődlegesen fontos, hogy mindennek meglegyen egy fix helye, mindig ugyanazon a helyen megtaláljuk a személyes dolgainkat, sőt, hogy utánunk mások is megtalálják a tárgyakat. Látniuk kell, hogy mi, felnőttek is bizonyos sorrendben végzünk dolgokat, így rögzül bennük, hogy a tevékenységeket állandóan ugyanabban a sorrendben, következetesen végzünk (hazaérkezünk, cipőt váltunk, felakasztjuk a kabátunkat, kezet mosunk).

Már az egész kicsi gyermeknek is szüksége van egy stabil napirendre. Nyilván szükség van egy bizonyos fokú rugalmasságra, ám az alapelveket le kell fektetni, példálul hogy a megkezdett dolgokat be is fejezzük, hogy egy-egy tevékenységet (házimunka, leckeírás, rendrakás a gyermekszobában…) megtervezni annyit jelent, hogy megbecsüljük az arra szánható időt, s ezt megpróbáljuk betartani.

Mint minden erény esetében, itt is szem előtt kell tartani a megfelelő célt: a rendnek a másik ember, családtag, szeretett lény felé kell irányulnia, ha a rend öncélúvá válik, akkor ez a megszállottság egy teher, egy métely az egész életközösség számára.

Mit tehet a szülő a gyermekével, a gyermekéért?

Állandó otthoni feladatok – amely igazodik az életkorához, a képességeihez, ugyanakkor megkövetel tőle egy teljesíthető erőfeszítést.

A példamutatás a közös munkával kezdődik – jó, ha a csemeténk látja, hogy bizonyos feladatokat bizonyos módon, bizonyos időben, bizonyos rendszerességgel végzünk, s a munkánkat lehetőleg mindig befejezzük, mielőtt új tevékenységbe fogunk.

Segítsünk a gyermeknek az időbeosztásban, mikorra időzítsék a rendrakást (pl. ne 10 perccel az ebéd előtt vagy 5 perccel az indulás előtt).

Mit tehet az Óvoda?

Sok esetben a közösségben végzett tevékenységek vonzóak a gyermekek számára, a másik gyermek példája sokat segíthet az önbizalmának az erősítésében.

Az óvónők sok ötletet, tippet, fortélyt átadhatnak a szülőknek, hogyan motiválják a gyermekeket a feladataik elvégzésére, illetve bátoríthatják a szülőket a következetességre, például megosztják velük, hogy az óvodában jellemzően melyik motivációs eszköz vált be a gyermeknél.

Fontos, hogy a szülő mindig nagyon pontos visszajelzést kapjon arra vonatkozóan, hogy a gyermek hogyan áll a feladatai elvégzéséhez, mivel kell őt bátorítani, erősíteni, korrigálni, stb.

Minden esetben fontos hangsúlyozni, hogy az igyekezeteinkkel másoknak akarunk jót tenni. Ám addig is, amíg a motiváció belsővé válik, a gyermeknek és szülőnek egyaránt hasznosak lehetnek az olyan kis „külső kontrollt” szolgáló feladatlapok, amelyek valamilyen cselekvésre sarkallják a gyermeket a rend gyakorlása területén. Ilyen lehet pl. egy színező, amelyen mindig kiszínezhetnek egy-egy pár cipőt, valahányszor a saját cipőjüket a helyére rakták, vagy virágszirmok, amelyeket egy-egy otthoni feladat (terítés, ágyazás, ruhák elrakása) elvégzése után kiszínezhetnek, kivághatnak, s amikor elkészültek vele, megmutathatják az óvó néninek.