Hogyan játszunk gyermekünkkel?

Nagy kincset adunk gyermekeink kezébe, ha megtanítjuk őket arra, hogy idejükkel jól gazdálkodva okosan játsszanak. A játszás a gyermeknevelés és fejlesztés leghatékonyabb eszköze.

Mi a jó játék ismérve? Kezdjük azzal, hogy a játszás nem a játékokon múlik. Óvodáskorban a gyermeki játékot a viccelődés, az éneklés, a tánc, a természet megfigyelése, történetek elmesélése vagy viccek elmagyarázása jelenti.

A kicsiknek folyamatosan egy derűs lelkiállapotra van szükségük, amelyben mindent játékká tudnak formálni. A titok abban rejlik, hogy olyan játékos tevékenységek felé terelgetjük őket, amelyekben a szülő is örömmel és lelkesen vesz részt, s amelyek a gyermeket találékonyságra sarkallják.

A játszás akkor éri el a nevelő és formáló hatását, ha felébreszti a gyermek kíváncsiságát és a tanulási vágyát. Az intellektuális ösztönzés, az érdeklődés felkeltése növeli az intelligenciát. A játszás, a viccek, találós kérdések, nyelvtörők összeegyeztethetőek más tevékenységekkel, mint pl. a séta, a bevásárlás, a nagyszülők meglátogatása, stb. A szülők ezekkel tudják biztosítani a gyermekük számára a boldogságot, a biztonságot, a tettrekészséget és az életörömet.

Arról sem feledkezzünk meg, hogy a játszás során sajátítják el a nagyvonalúság, az engedelmesség és az őszinteség erényét. A játszás tanítja meg őket arra, hogyan osztozzanak meg másokkal, megtanítja őket jól veszíteni, együtt érezni a másikkal. Minden erőnkkel igyekeznünk kell elérni azt, hogy a játszás során másokkal való kapcsolatuk kedves és pozitív legyen.

Arra is meg kell tanítanunk a gyermekeinket, hogy megvan a játszásnak és a munkának az ideje. A játszásidő alatt arra buzdítjuk őket, hogy konstruktív módon használják a fantáziájukat. Vannak ugyanakkor olyan tevékenységek, amikor a figyelmüket csak egy bizonyos dologra kell irányítaniuk, s ilyenkor a fantáziájukat ki kell kapcsolniuk (pl. a közös étkezés, mások meglátogatása, közlekedés során vagy templomban a liturgikus szertartások alatt).

Mindennek az a célja, hogy a gyermek játsszon, szórakozzon és emberileg formálódjon. Mindezek következtében, anélkül, hogy kifejezetten ezt tűznénk ki célul, a játszásnak jótékony hatásai lesznek: a gyermek fejlődik testileg, lelkileg, fejlődik a figyelme, a koncentráló képessége, nyelvi készsége és a kreativitása. A játszás során erősödik a gyermek önbizalma, formálódik önállósága. A csoportos játékok révén fejlődik a kicsik szociális képessége és együttműködési hajlama.

A TV nézés mint tevékenység nem csúszhat ki a szülői irányítás alól. A túlzott TV nézés következtében a gyermek nagy mértékben sérül. A családi kommunikáció csökkenése az elégtelen beszédfejlődéshez vezet, növekszik a fantáziálás, ezzel párhuzamosan csökken a természetes kíváncsiság, csökken a figyelem, az önkontroll, a kreativitás.

A nyelvi készségek az emberi kapcsolatok és párbeszédek által csiszolódnak, ám a televízió ezeket ellehetetleníti. A TV az olvasási kedv csökkenéséhez vezet, ez pedig a szókincs romlását eredményezi. A elrévedt TV nézés során a gyermeken egyfajta apatikus dermedtség lehet úrrá, ami azt jelenti, hogy a képernyőn kívül semmi ösztönzés nem hat rá. A gyermek teljesen izolálja magát a külvilággal szemben, s fennáll annak a veszélye, hogy a gyermek összekeveri a tényleges és a fiktív világot.

Nagyon fontos, hogy a gyermekkel átbeszéljük a látott képanyag tartalmát. Egy családi beszélgetéssel a gyermeket újra visszajuttatjuk a valóságba, s ezzel segítjük az egészséges önbizalmát erősíteni.

Milton Chen amerikai kutató jó néhány évtizede foglalkozik a család, TV, nevelés kapcsolatával, s nagyon sajátos véleményt formált ebben a témában:

“Amerikában több olyan kutatás látott napvilágot, amely a jól működő családoknál vizsgálta, hogy hogyan szervezik a családi életüket, amely figyelembe veszi úgy a szülők mint a gyermekek szükségleteit. Az egyik legfontosabb konklúzió, hogy ezek a családok heti 30 órát töltenek olyan nevelő tevékenységekkel, mint az olvasás, közösen végzett házimunka, barkácsolás, beszélgetés, közös múzeumlátogatás vagy vidéki utazások. Ebbe a 30 órába bele lehet foglalni néhány kifejezetten gyermekprogramot, de inkább csak kivételes tevékenységként”.

Családképző Fórum Egyesület