A kisgyermek jellemének a formálása
Anya, ugye tudod, mi a jó nekem?
„Egyszerűen nem hallgat rám, nem tudom, mivel próbálkozzam még, teljesen kifogytam az ötletekből!” sóhajtunk fel, amikor látjuk, hogy mindennemű érveink lepattannak gyermekünkről. Amikor nem tudjuk rávenni, hogy valamit hagyjon abba, vagy éppenséggel csináljon meg: köszönjön, rakja el a játékait, ne piszkálja a kisebb testvérét, ne pancsolja ki a fürdővizét, vagy éppenséggel legyen már kicsit bátrabb, ne féljen megszólalni a barátaink előtt… Ha több gyermek van a családban, akkor a legszembetűnőbb a különbség: az egyik gyermeknél oly hatékony ösztönzési módszer mennyire hatástalan a másik esetében.
Gyermekünk intelligenciája az érdeklődésének (motivációjának) és a jellembeli adottságainak a függvénye. Szülőként, nevelőként nem kis kihívás kialakítani azokat az eszközeinket, amelyek a legjobban alkalmazkodnak gyermekünk jelleméhez és intellektuális képességeihez. Elengedhetetlen hogy tisztában legyünk a saját természetünk erősségeivel és gyenge pontjaival is.
A folyamatosan fejlesztett önismeret a hatékony gyermeknevelés egyik alapfeltétele. Egy emocionális szülőnek például nagyon nehéz lehet megértenie a kevésbé emocionális gyermekét és fordítva. Az aktív szülő valószínűleg nagyon nehezen viseli el a kényelmesebb gyermekét, nehezebben tudja felkelteni az érdeklődését valami iránt. A zárkózottabb tanár az extrovertált gyermek alkalmazkodóképességének hiányát tévesen rossz magatartásnak is értelmezheti.
Ne keverjük azonban a jellemet a temperamentummal. A temperamentum (vérmérséklet) alatt az egyén felépítését értjük, amely többé-kevésbé velünk született és egész életünket meghatározó tényező.
Ezzel szemben a jellem formálható, hiszen az ember folyamatosan képes döntéseket hozni és képes folyamatosan fejlődni. A gyeremekeek jellemének a formálásában elengedhetetlen az együttműködés, az egymásra hangolódás a gyermek nevelésében részt vállaló személyek között (óvoda, iskola és szülők).
A jellemnek megvan az a kettős adottsága, hogy egyrészt tartós (ezáltal felismerhető), valamint formálható, irányítható és használható (ezáltal fejleszthető).
A SZEMÉLYISÉG az, amit a KÖRÜLMÉNYEK és a NEVELÉS elérhet egy bizonyos JELLEM esetében.
A gyermekek nevelése során segítünk nekik kialakítani olyan jó szokásokat, amelyek azt célozzák, hogy mindig minden körülmény között, szabad akaratukból cselekedjenek helyesen, függetlenül attól, hogy a szüleik épp jelen vannak vagy sem, azaz sajátítsanak el olyan alapvető emberi erényeket, mint az őszinteség, igazságosság, kitartás, megbízhatóság, nagylelkűség. Az emberi erények és értékek azok, amelyek a nevelés által a gyermekek személyiségének a legbelsőbb részévé válnak. Ez tehát a nevelés legfontosabb célja.
Az erények gyakorlása tesz minket alkalmassá arra, hogy hétköznapjainkban ragaszkodjunk mindahhoz, ami nemes és igaz. Az erény nem más, mint készség a jó megtételére. Fontos, hogy minden gyermek szeresse és akarja a jót tenni! A cél valójában az, hogy gyermekeinkből becsületes, megbocsátó, önzetlen, igazságot szerető, hűséges emberek váljanak.
Az erények között nem feltétlenül lehet rangsort állítani, különböző megközelítések vannak, az egyik ilyen az ábrán látható. Mindegyik erény sok más erénnyel állhat kapcsolatban, amellyel egymást erősítik.
A nevelés során a mi feladatunk felismerni, hogy egy-egy adott helyzetben mely erény gyakorlására buzdíthatjuk a gyermekünket – elsősorban saját példánkkal.
(Forrás: Family Development Foundation)