Anya, maradj itt velem te is!
Kisgyermekkori szeparációs félelmek
Palkó 3 éves, nemrég kezdett óvodába járni, s az első napok lelkesedését követően egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem akar bent maradni az óvodában. Néha már otthon elkezdődik a sírás, főleg, amikor az anyukája viszi az óvodába. Az óvodában hasonló korú gyermekekkel van egy csoportban, az óvó nénik elmondása alapján Palkót a csoportban nagyon szeretik, a többi gyermek is kötődik hozzá, szeretnének vele többet játszani. Julcsi, a mamája egyre nehezebben viseli el Palkó reggeli szívszorító sírását az öltözőben. Miután Julcsi otthon van Palkó kistestvérével, gyakran úgy dönt, hogy akkor aznap kihagyják az óvodát és hazaviszi a kicsit. De mindannyian tudják, hogy ez hosszú távon nem lesz jó megoldás.
A szorongás a szervezet normális reakciója a vélt vagy valós veszedelemmel szemben, s ez tulajdonképpen hasznos is, hiszen felkészíti a szervezetet, hogy egy vészhelyzet esetén azonnal reagáljon.
Félelemről akkor beszélünk, amikor a szorongás egy nagyon konkrét helyzetben jelenik meg. A félelem egy ösztönös válasz, amelynek a tárgya megvédeni a gyermeket különböző veszélyektől, ami a gyermek környezetében van, pl. idegen emberek, sötétség, állatok, s persze az édesanyjától való elválás.
Kisgyermekeknél is a félelem számtalan típusai fordulhatnak elő, de a leggyakoribbak a szeparációs félelmek, a gyermekkori fóbiák, az idegenektől való félelem és az önbizalom hiánya.
Mit tehetnek ebben az esetben a szülők?
Fontos, hogy a szülők beszéljenek a gyermekkel a félelmeiről, mégpedig jó, ha heti egy alkalommal megteremtik ennek a lehetőségét. Nagyon sokat segítenek az „igaz mesék”, vagy a „gyógyító” mesék, amikor apa elmeséli, hogy gyermekkorában ő mitől félt, ezt kinek mondta el, hogyan múlt el ez a félelem.
Megpróbálhatják azt is, hogy egy ideig apa vagy nagymama hordja a kicsit óvodába, s anya jár érte, s utána mindig van egy rövid program kettesben. Nagyon fontos, hogy a mami ezekre a megbeszélt időpontokra pontosan érkezzen, hiszen a kicsi nagyon számít rá, fontosak a hazaindulás rituáléi. A reggeli rítus része legyen mindenképpen a szülő biztosítéka afelől, hogy ki és mikor jön a gyermekért és ez legyen egy kőbe vésett szigorú szabály! Nagy segítség, ha át tudják beszélni az óvodapedagógusokkal is ezeket a folyamatokat, hogy összehangolt legyen a stratégia és a kommunikáció a gyermekkel.
További segítség lehet az is, ha intenzívebb társasági életet élnek, gyakran hívnak vendégeket, lehetőleg kisgyermekes családokat, unokatestvéreket, akár éjszakára is, mert ez jó minta lehet a kisfiú számára.
Jó, ha a család tud számolni a nagyszülők segítségével is, akik bátoríthatják a gyermeket arra, hogy anya távollétében is nagyon-nagyon érdekes programokat lehet szervezni.
A szülők esetében nagyon nagy szerepe van az erősség, a kitartás, a következetesség és az állhatatosság erényének. Felfokozott érzelmi állapotban nagyon nehéz racionálisan dönteni, ezért a higgadtabb percekben meghozott döntéseket kell tudni az adott szituációban végigvinni. A bizonytalan és akaratgyenge szülői magatartás nagyon elbizonytalanítja a gyermeket, aki nem fog tudni mihez igazodni, nem fogja érteni az adott szituációt, főleg ha váltakozó szülői reakciót tapasztal. Kérjünk bátran segítséget: házastárstól, pedagógusoktól, nagyszülőktől!
Mit tehet az Óvoda?
Az óvoda tulajdonképpen a szülő legnagyobb támasza lehet ebben az igyekezetben. Ha a szülő érzi, hogy a gyermekét szerető és elfogadó környezet várja, az óvó néni az ő meghosszabbított karja és szíve, akkor nyugodtabban tudja a gyermek felé is közvetíteni az ebbéli meggyőződését.
Fontos továbbá, hogy az óvodában a gyermek által megszokott rítusok, szabályok mentén folyjon az élet, mert ez biztonságot és kiszámíthatóságot jelent gyermeknek, szülőnek egyaránt.
A gyermeknek nagyon fontos az óvodába érkezés megszokott menete, a reggeli elköszönés, az óvó néni hívogató tekintete, a csoporttársak üdvözlése. Az óvó néni határozottsága is nagy segítség a szülőnek. A gyermeket jól ismerő óvodapedagógus mindig megtalálja a csoportba csalogató szavakat, hangnemet. A munkába távozó szülőnek nagyon nagy megnyugvást jelent egy telefonhívás az óvónőtől, hogy a gyermek megnyugodott, minden a legnagyobb rendben zajlik a csoportban.