Rend a lelke mindennek – REND

Rend a lelke mindennek – REND. Sashegy Óvoda

Anna és Tamás három gyermeket nevelnek: Márk 11 éves, Emma 4 és Andris, a legkisebb 4 hónapos. Anna otthon van a picivel, vezeti a háztartást, amiben Tamás is sokat segít neki. Reggelenként ő viszi a nagyobbakat iskolába illetve óvodába, s Anna jár értük a kicsivel. A család nemrég költözött egy nagyobb lakásba, ahol Márk már külön szobába költözhetett és a két kicsi osztozik egy közös gyermekszobán. A háztartás nagyon sok energiát vesz el Annától, az iskolás gyermekkel is sokat kell foglalkozni, s őszintén megvallja, hogy nem mindig tudja úgy zárni a napot, hogy rend legyen a lakásban. Tamást egyre jobban zavarja a rendetlenség, s azt vallja, hogy a gyermekeket kellene jobban bevonni a rendrakásba, de Anna ezt kivitelezhetetlennek tartja. Azt gondolja, hogy a gyerekek túlságosan kiszámíthatatlanok, az ő segítségükkel csak lassabban halad a munka, s végül úgyis neki kell befejezni.

Vajon igaza van Annának? Valóban le kell mondanunk a rendről, ahogy nő a családunk? Mikortól számíthatunk gyermekeink együttműködésére?

Kis egyszerűsítéssel elmondhatjuk, hogy a rend minden további erény alapja, e nélkül elképzelhetetlen, hogy bármilyen területen fejlődjünk, eredményeket érjünk el. Itt nem csak és nem elsősorban a fizikai rendre gondolunk, hiszen a rend nem önmagában megálló erény: az alapja az emberi rendezettség, a belső rend, melynek a megnyilvánulási formái a harmónia, a belső egyensúly, a mértéktartás, az önkontroll. A belső rend nyugalmat, bizalmat, biztonságérzetet ad, valamint több időt, és az elégedettség érzését, hogy kevesebb erőfeszítéssel is elérhetjük kitűzött céljainkat.

A rend célja a másik ember szolgálata és egyfajta hozzájárulás a világ harmóniájához. A rendért folytatott harcunk fő küzdőterei:

  • gondolataink,
  • vágyaink,
  • értékeink,
  • tevékenységeink,
  • az időnk felhasználása.

Önismeretre és önmérsékletre vezet, ha a rend megtartása állandó szokássá válik, s nem csak időszakos fellángolás az életünkben.

A rend erényének a legfogékonyabb időszaka a kisgyermek első életéveire tehető. A kicsi számára a rendrakás és a rend megtartása nagyszerű (közös) játék, a bújócska öröme is számukra sokszor abból fakad, hogy mindig ugyanarra a helyre bújnak el, és ott meg is találják őket. A rendezett környezettel csak a velük született adottságot erősítjük bennük. Fontos, hogy a rendteremtés képességének elsajátítása közben pozitív élmények érjék a gyermeket. Ezáltal más jó tulajdonságok előhozatalát is segítjük, mint például a másik ember, illetve mások tárgyai iránti tiszteletet. Ha pozitív élmények kötődnek a jó szokás gyakorlásához, akkor elérhetjük, hogy ne kényszerből, hanem saját akaratból, igényből (belső motivációból) gyakorolja.

A rendteremtéshez elsődlegesen fontos, hogy mindennek állandó helye legyen, mindig ugyanazon a helyen találjuk meg személyes dolgainkat, sőt, hogy utánunk mások is megtalálják a tárgyakat. Látniuk kell, hogy mi, felnőttek is bizonyos sorrendben végzünk dolgokat, így rögzül bennük, hogy bizonyos tevékenységeket mindig ugyanabban a sorrendben, következetesen végzünk (hazaérkezünk, cipőt váltunk, felakasztjuk a kabátunkat, kezet mosunk)

Már az egész kicsi gyermeknek is szüksége van egy stabil napirendre. Nyilván szükséges egy egészséges rugalmasság is, ám az alapelveket le kell fektetni, például hogy a megkezdett dolgokat be is fejezzük, hogy egy-egy tevékenységet (házimunka, leckeírás, rendrakás a gyermekszobában…) megtervezni annyit jelent, hogy megbecsüljük a helyét a napirendben, az arra szánható időt, s ezt megpróbáljuk betartani.

Mint minden erény esetében, itt is szem előtt kell tartani a megfelelő célt: a rendnek a másik ember, családtag, szeretett lény felé kell irányulnia, ha a rend öncélúvá válik, akkor ez a megszállottság teher lesz az egész életközösség számára.

Mit tehet a szülő a gyermekével, a gyermekéért?

Állandó otthoni feladatok – amelyek igazodnak az életkorához, a képességeihez, ugyanakkor némi (teljesíthető) erőfeszítést követelnek meg tőle.

Példamutatás – jó, ha gyermekünk látja, hogy bizonyos feladatokat bizonyos módon, bizonyos időben, bizonyos rendszerességgel végzünk, s a munkánkat lehetőleg mindig befejezzük, mielőtt új tevékenységbe fogunk. Ha a gyerek azt látja maga körül, hogy szülei rendesek, ügyelnek a tisztaságra, akkor meg fogja tanulni, hogy vigyázni kell rá, és igényelni fogja annak megtartását. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a szülő–gyermek kapcsolat rendezettségét sem: amennyiben ez a viszony kiegyensúlyozott, a kicsik sokkal gyorsabban reagálnak a felnőttek felszólításaira.

Segítsünk a gyermeknek az időbeosztásban, mikorra időzítsék a rendrakást, illetve valamely feladat elvégzését (pl. ne 10 perccel az ebéd előtt vagy 5 perccel az indulás előtt).

“Leszámítva a patológiás és szélsőséges helyzeteket, a rend puszta megtartása már önmagában is terápiásan hat a személyiségre és a közösségre – anélkül, hogy valójában tudatosodna, hogy mi is idézte elő a pozitív változást.” (Polcz Alaine)

“A rend harmóniát fog adni életednek és meghozza neked a kitartást. A rend békét ad szívednek és összeszedettséget viselkedésednek.” (Szent Josemaría)