Rend a lelke mindennek – REND

Anna és Tamás három gyermeket nevelnek: Márk 11 éves, Emma 4 és Andris, a legkisebb 4 hónapos. Anna otthon van a picivel, vezeti a háztartást, amiben Tamás is sokat segít. Reggelenként ő viszi a nagyobbakat iskolába illetve óvodába, s délután Anna jár értük a kicsivel. A család nemrég költözött egy nagyobb lakásba, ahol Márk már külön szobába költözhetett és a két kicsi osztozik egy közös gyermekszobán. A háztartás nagyon sok energiát vesz el Annától, az iskolás gyermekkel is sokat kell foglalkozni, nem mindig tudja úgy zárni a napot, hogy rend legyen a lakásban. Tamást egyre jobban zavarja a rendetlenség, szerinte a gyermekeket kellene jobban bevonni a rendrakásba, de Anna ezt kivitelezhetetlennek tartja. Azt gondolja, hogy a gyerekek túlságosan kiszámíthatatlanok, az ő segítségükkel csak lassabban halad a munka, s végül úgyis neki kell befejezni.

Vajon igaza van Annának? Valóban le kell mondanunk a rendről, ahogy nő a családunk? Mikortól számíthatunk gyermekeink együttműködésére?

A rend nem áll meg önmagában, nem lehet cél, hanem egy eszköz, amellyel kimutatjuk az odafigyelést, a szeretetet a családtagjaink és a körülöttünk lévő emberek iránt, személyes hozzájárulásunk a szűkebb és tágabb környezetünk harmóniájához.

„Tartsd meg a rendet és a rend megtart téged” – tanította Szent Benedek. A fizikai rend, rendezettség segít a belső rend formálásában és fordítva. A belső rend nyugalmat, bizalmat, biztonságérzetet ad, nem mellesleg több időt és megtapasztaljuk az elégedettség érzését, hogy kevesebb erőfeszítéssel is elérhetjük kitűzött céljainkat.

A kényelem és a lustaság ellen számos más területen is lehet feladatunk:

·          gondolatainkban,

·          vágyainkban,

·          értékeinkben,

·          tevékenységeink során,

·          az időnk felhasználása területén.

Kis egyszerűsítéssel elmondhatjuk, hogy a rend minden további emberi erény, jó szokás alapja, enélkül elképzelhetetlen, hogy bármilyen területen fejlődjünk, eredményeket érjünk el.

Önismeretre és önmérsékletre vezet, ha a rend megtartása állandó szokássá válik, s nem csak időszakos fellángolás az életünkben.

A rend erényének a legfogékonyabb időszaka a kisgyermek első életéveire tehető. A kicsi számára a rendrakás és a rend megtartása nagyszerű (közös) játék, a bújócska öröme is számukra sokszor abból fakad, hogy mindig ugyanarra a helyre bújnak el, és ott meg is találják őket. A rendezett környezettel csak a velük született adottságot erősítjük bennük. Fontos, hogy a rendteremtés képességének elsajátítása közben pozitív élmények érjék a gyermeket. Ezáltal más jó tulajdonságok előhozatalát is segítjük, mint például a másik ember, illetve mások tárgyai iránti tiszteletet. Ha pozitív élmények kötődnek a jó szokás gyakorlásához, akkor elérhetjük, hogy ne kényszerből, hanem saját akaratból, igényből (belső motivációból) gyakorolja.

A rendteremtéshez elsődlegesen fontos, hogy mindennek állandó helye legyen, mindig ugyanazon a helyen találjuk meg személyes dolgainkat, sőt, hogy utánunk mások is megtalálják a tárgyakat. Látniuk kell, hogy mi, felnőttek is bizonyos sorrendben végzünk dolgokat, így rögzül bennük, hogy bizonyos tevékenységeket mindig ugyanabban a sorrendben, következetesen végzünk (hazaérkezünk, cipőt váltunk, felakasztjuk a kabátunkat, kezet mosunk)

Már az egész kicsi gyermeknek is szüksége van egy stabil napirendre. Nyilván szükséges egy egészséges rugalmasság is, ám az alapelveket le kell fektetni, például, hogy a megkezdett dolgokat be is fejezzük, hogy egy-egy tevékenységet (házimunka, leckeírás, rendrakás a gyermekszobában…) megtervezni annyit jelent, hogy megbecsüljük a helyét a napirendben, az arra szánható időt, s ezt megpróbáljuk betartani.

Mit tehet a szülő a gyermekével, a gyermekéért?

Állandó otthoni feladatok – amelyek igazodnak az életkorához, a képességeihez, ugyanakkor némi (teljesíthető) erőfeszítést követelnek meg tőle.

Példamutatás – jó, ha gyermekünk látja, hogy bizonyos feladatokat bizonyos módon, bizonyos időben, bizonyos rendszerességgel végzünk, s a munkánkat lehetőleg mindig befejezzük, mielőtt új tevékenységbe fogunk. Ha a gyerek azt látja maga körül, hogy szülei rendesek, ügyelnek a tisztaságra, akkor meg fogja tanulni, hogy vigyázni kell rá, és igényelni fogja annak megtartását. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a szülő–gyermek kapcsolat rendezettségét sem: amennyiben ez a viszony kiegyensúlyozott, a kicsik sokkal gyorsabban reagálnak a felnőttek felszólításaira.

Segítsünk a gyermeknek az időbeosztásban, mikorra időzítsék a rendrakást, illetve valamely feladat elvégzését (pl. ne 10 perccel az ebéd előtt vagy 5 perccel az indulás előtt).

“Leszámítva a patológiás és szélsőséges helyzeteket, a rend puszta megtartása már önmagában is terápiásan hat a személyiségre és a közösségre – anélkül, hogy valójában tudatosodna, hogy mi is idézte elő a pozitív változást.” (Polcz Alaine)

“A rend harmóniát fog adni életednek és meghozza neked a kitartást. A rend békét ad szívednek és összeszedettséget viselkedésednek.” (Szent Josemaría)