Szívesen osztozkodom – NAGYLELKŰSÉG

A nagylelkűség olyan erény, amelyet nehéz objektív módon mérni, nagyon meghatározóak az indítékaink. Nagylelkűek vagyunk, ha önzetlenül és szívesen teszünk valamit, szem előtt tartjuk a másik ember javát, tisztában vagyunk a segítség értékével, miközben mindez erőfeszítéssel jár.

ÉRTÉKELNI MINDAZT, AMINK VAN

Mi az értékes a számunkra, mi az, aminek birtokában vagyunk, amire a másiknak szüksége lehet: időre, apró figyelmességekre, egy kis segítségre, jótanácsra…

Az egyik legszűkösebb erőforrásunk az időnk: az „időnkkel való nagyvonalúság” azt jelenti, hogy olyasvalamit ajánlunk fel mások javára, ami a mi számunkra is nagyon értékes: kikapcsoljuk otthon a telefont, becsukjuk a laptopot, amikor a gyerekünk mondani szeretne valamit, szervezettebben végezzük a dolgainkat, hogy több nyugodt pillanatot tölthessünk házastársunkkal, családunkkal, segítünk a barátainknak.

Olykor az is nagylelkűség megnyilvánulása, ha el tudjuk fogadni a felajánlott segítséget, dacára annak, hogy egyedül jobban tudnánk haladni a munkánkkal.

Az egyik legnagyszerűbb nagylelkűség a megbocsátás, másoknak szükségük van a szeretetünkre, a sérelmünk nagylelkű elengedésére.

A NAGYLELKŰSÉG INDÍTÉKAI

Nagyon fontos a prioritások helyes felállítása, s ezáltal azok segítése, akiknek erre leginkább szükségük van, mégpedig önzetlenül, nem várva jutalmat, elismerést, dicséretet.

Gyerekeknél még nem reális elvárni a tökéletes motivációt, ugyanakkor fontos, hogy lássák a szülői példát, teremtsünk minél több olyan helyzetet, amikor közösen adhatunk időt, figyelmet, ajándékot, nyújthatunk segítséget, szólhatunk egy-két kedvesebb szót.

Nagy segítség, ha a gyerekeknek van otthoni feladatuk, ezáltal megtanulják, hogy a tárgyaknak értékük van, hogy adni jó, hogy az időnkkel is nagylelkűnek kell lennünk.

MÁSOK SZÜKSÉGLETEI

Olyan szolgálatkészségről van szó, amely okos döntések során mindig a másik javát keresi és valósítja meg. Vigyáznunk kell arra, hogy az igazi nagylelkűségnek nem célja mások szeszélyeinek a kielégítése.

ADNI

Nem eshetünk bele a felszínes adakozás rutinjába. Egy-egy nagylelkűnek szánt cselekedet akkor válik tartós erénnyé, ha abban a szilárd meggyőződésben gyökerezik, hogy másoknak joguk van a segítségünkre és szolgálatunkra.