A megkezdett munkát befejezem – DOLGOSSÁG
„Ha nincs öröm, nyugalom és könnyűség abban, amit teszel, az még nem feltétlenül jelenti, hogy mást kéne tenned. Elegendő lehet csak máshogyan tenni. A “hogyan” mindig fontosabb, mint a mit. Nézd meg, képes vagy-e sokkal több figyelmet szentelni a tevékenységnek, mint az eredménynek.” (Eckhart Tolle)
A munka az egész életünket átszövő tevékenységünk, függetlenül életkorunktól, élethelyzetünktől, egészségügyi vagy ilyen-olyan állapotunktól.
A dolgosság a szerető ember erénye, aki kötelességei teljesítése által kész másokat, illetve másoknak szolgálni.
Dolgos ember az, aki:
· tisztában van az adott tevékenységgel kapcsolatos szabályokkal, elvárásokkal,
· kellőképpen motivált, hogy legyőzze a felmerülő akadályokat és
· birtokában van azoknak a képességeknek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az adott munka jól el legyen végezve.
Ahhoz, hogy egy munkafolyamat értéket képviseljen, elengedhetetlen, hogy megfeleljen bizonyos objektív mércének, szabályoknak, legyen nemes a célja, s nem utolsó sorban be legyen fejezve. Önmagában attól, hogy sok energiát fektetünk a tevékenységeinkbe, még nem válik az eredmény értékké, a rosszul vagy nem megfelelő cél érdekében végzett munkát nem lehet a nagy erőfeszítéssel igazolni.
A családban közösen végzett tevékenységek lehetőséget nyújtanak arra, hogy gyermekünk megtapasztalja a cselekedeteink okát, célját, mikéntjét, s ebből kifolyólag életkorának megfelelő feladatokat önállóan is elvégezzen.
Nagyon fontos a megerősítés, az elismerés, akkor is, ha az eredmény – minden jószándék ellenére – nem tökéletes. Építsünk azokra a tevékenységekre, amelyeket a gyermekünk szívesen végez, de fokozatosan támogassuk abban is, hogy a kevésbé érdekes, rutinszerű, nagyobb erőfeszítést igénylő feladatokat is ugyanilyen precízen, odafigyeléssel végezze.
Keressünk a gyermekünk számára leginkább olyan feladatokat, amellyel egy másik családtagnak tudnak segíteni vagy örömet szerezni.
Nagyon fontos továbbá, hogy a gyermekek folyamatosan fejlődjenek a feladataik technikai kivitelezését illetően, és ebben a szülő is nagy segítségére kell, hogy legyen. Ha tudjuk, hogy a gyermekünk többre képes, ne elégedjünk meg a fércmunkával.
„Amikor befejezted a munkádat, segíts testvérednek. Tedd azt annyi gyöngédséggel és természetességgel, hogy senki se vegye észre – még az sem, akinek segítesz, hogy többet teszel, mint a mai kötelességed.” (St. Josemaría Escrivá)