Ismerkedés az idegen nyelvvel a Sashegy Óvodában

Az utóbbi évtizedek kutatásai, valamint a korai nyelvfejlesztés területén megfigyelhető jó tapasztalatok nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy végérvényesen megváltozzon a nézet, miszerint az idegen nyelv felesleges megterhelést jelentene az óvodáskorú gyermeknek.

Először is le kell szögeznünk, hogy az idegennyelv-tanulás nem azt jelenti a gyermeknek, mint a felnőttnek. A szakemberek külön terminussal jelölik a 10 év alatti és a tíz év feletti tanulók idegen nyelvi fejlesztését. Az előbbit nyelvelsajátításnak, az utóbbit a tudatos, hagyományos értelemben vett nyelvtanulásnak nevezik. A tizenéves vagy a felnőtt számára a nyelvtanulás sokszor verejtékes munka; szavak és szabályok bevésése, miközben a sok befektetett energia mellett kevés sikerben van részük és rosszabb esetben gátlások is kialakulnak. Ezzel szemben a nyelvelsajátítás az anyanyelv elsajátításához hasonló, nem tudatos folyamat, amelynek során ismétlődő verbális ingerek bizonyos, jól elkülöníthető szituációkhoz kapcsolódnak. A tanuló a nyelvtani szabályokat nem alkalmazza, hanem érzi. A környezet stresszmentes, szeretetteljes és épp ezért ösztönző.

A nyelvelsajátítás-nyelvtanulás különbségének tükrében azonban világos, hogy a gyermeki gondolkodás és tanulás jellegének megfelelő, tevékenység- és érzelem-alapú nyelvi fejlesztés a gyermek számára nem megterhelő. Mivel nem tudatos tanulásról van szó, hanem élményt nyújtó tevékenységek közben szerzett nyelvelsajátításról, a gyermek nem szembesül hosszú szövegek memorizálásával, az idegen nyelv nyelvtani szabályainak bevésésével, csupán alkalma nyílik arra, hogy megismerjen egy, a környezetében használt idegen nyelvet, és ebből a saját tempójában annyit fogadjon be, amennyit tud.

Gyakori érv a korai nyelvi fejlesztés ellen, hogy az idegen nyelv negatív hatást gyakorol az anyanyelvre. Ma már általánosan elfogadott tény, hogy az átlagos egészséges ember multi-kompetens nyelvi szempontból, azaz agya nem csak egy nyelv tárolására alkalmas. Az egyik nyelvből megtanult szavak nem szorítják ki a másik nyelv szavait. Éppen ellenkező a tendencia: az az ember, aki megtanul egy második nyelvet, szebben, helyesebben beszéli anyanyelvét is, hiszen általános nyelvi és gondolkodási készségei fejlettebbek, mint azoké, akik csupán egy nyelvet ismernek. Ugyancsak pozitív eredményt várhatunk egy újabb, harmadik és minden további nyelv tanulásakor is. Az anyanyelv és az idegen nyelv tanulása közötti pozitív kapcsolatra már Goethe (!) is rámutatott, amikor azt írta: „Nem ismerheti jól az anyanyelvét az az ember, aki nem beszél idegen nyelveket”.

A korai idegennyelv-fejlesztés legfontosabb jellemzője, hogy tevékenység közben történik. A kisgyermek fő tevékenysége a játék, ezért a nyelvi foglalkozások mindig játékba, értelmes, a gyermek korának megfelelő tevékenységbe ágyazottan jelennek meg. Ezért a mozgás, cselekvés, az érzékszervekkel való befogadás, a szituációkból való értelmezés mind-mind az értelemteremtést szolgálja. A nyelvi alapkészségek közül a hallás utáni megértés az, amely minden foglalkozáson jelen van. A gyermeket körülveszi egy „nyelvi fürdő”, amely biztonságos környezetben, szeretetteljes légkörben nyújtja számára az idegen nyelvet. A gyermeknek van ideje feldolgozni a hallottakat, a pedagógus nem követeli az azonnali nyelvi produkciót. Az első időben elég, ha fizikai választ ad az utasításokra. (Például: vegyél ki egy diót a zsákból, stb.). Ezzel a módszerrel komoly szókincset lehet eljuttatni a gyerekhez, sőt, ellenőrizni is lehet, hogy megértette-e, hiszen a mozdulatai ezt egyértelműen elárulják. Az ének, a zene, a ritmikus mozgás, a tánc, és a mesemondás mind-mind olyan módon segítik hozzá a gyermeket a nyelvi input megszerzéséhez, ami korának megfelelő. A mozgás, a ritmus, a rím élményt okoz. A mesék struktúrája nyelvtől független, ily módon a gyermek a háttértudására támaszkodva is képes az értelemteremtésre.

Gyakran elhangzik, hogy a korai nyelvoktatásnak nincs számottevő nyelvi haszna. Pedig a nyelvtanulással töltött idő hossza ugyanúgy meghatározó, mint ha a gyermek zenét vagy sportot tanulna! A készségek kialakulása szempontjából fontos az időtényező. A gyermek artikulációs bázisa csak bizonyos életkor előtt képes rugalmasan idomulni, ez az oka annak, hogy a kicsik szinte akcentus nélkül képesek az idegen nyelv elsajátítására, míg a nagyobb gyerekek vagy felnőttek többnyire akcentussal beszélnek. A kétnyelvű gyermekek vizsgálata során kiderült, hogy azok a gyerekek, akik több kódot használnak, nem csupán nyelvi készségeiket tekintve fejlettebbek, mint egynyelvű társaik. Ha a gyermek korán megtapasztalja, hogy egy fogalmat nem csak egy szóval lehet kifejezni (például az asztal ugyanaz marad, ha úgy nevezik, hogy Tisch, table, stb), gondolkodása rugalmasabb, asszociációkra alkalmasabb lesz, tanulási stratégiái változatosabbak, célirányosabbak lesznek ennek következtében. Az idegen nyelv készségfejlesztő hatásán túl az is világos, hogy az idegen nyelvvel ismerkedő gyermek számára jobban kitárul a világ, így a gyermek kulturális horizontja tágul, és ha jó a tanár, minden bizonnyal pozitív attitűd alakul ki benne mind a nyelv, mind az azt beszélő népek iránt. A Sashegy Óvodában erre törekszünk, és a leírtak tudatában, vidám légkörben, változatos formában ismerkedünk a német nyelvvel.