A gyermek jellemére épülő nevelés
Anya, ugye tudod, mi a jó nekem?
„Egyszerűen nem hallgat rám, nem tudom, mivel próbálkozzam még, teljesen kifogytam az ötletekből!” sóhajtunk fel, amikor látjuk, hogy mindennemű érveink lepattannak gyermekünkről. Amikor nem tudjuk rávenni, hogy valamit hagyjon abba, vagy éppenséggel csináljon meg: köszönjön, rakja el a játékait, ne piszkálja a kisebb testvérét, ne pancsolja ki a fürdővizét, vagy éppenséggel legyen már kicsit bátrabb, ne féljen megszólalni a barátaink előtt… Ha több gyermek van a családban, akkor a legszembetűnőbb a különbség: az egyik gyermeknél oly hatékony ösztönzési módszer mennyire hatástalan a másik esetében.
Gyermekünk intelligenciája az érdeklődésének (motivációjának) és a jellembeli adottságainak a függvénye. Nekünk szülőknek és nevelőknek úgy kell tehát alkalmaznunk az eszközeinket, hogy azok alkalmazkodjanak a gyermek jelleméhez és az intelligenciájának a fejlettségéhez. Ehhez viszont nagyon jól kell ismernünk úgy a saját, mint a gyermekünk jellemét, az erősségeit és a gyenge pontokat.
Az önismeret nagyon sokat segíthet leküzdeni a gyermeknevelés nehézségeit. Egy emocionális szülőnek például nagyon nehéz lehet megértenie a kevésbé emocionális gyermekét és fordítva. Az aktív szülő valószínűleg neheztelően tekint kényelmes gyermekére ahelyett, hogy megpróbálná éberen tartani az érdeklődését valami iránt. A zárkózottabb tanár az extrovertált gyermek alkalmazkodóképességének hiányát tévesen rossz magatartásnak is értelmezheti.
Ne keverjük azonban a jellemet a temperamentummal. A temperamentum (vérmérséklet) alatt az egyén felépítését értjük, amely többé-kevésbé velünk született és egész életünket meghatározó tényező.
A jellem azonban formálható, mert az ember szabad és fejlődőképes. Elég ismerni az illető jellemét, erősíteni a képességeit és a lehetőségekhez képest kiküszöbölni a hiányosságait. Ehhez azonban egy intenzív együttműködésre van szükség a gyermek nevelésében részt vállaló személyek között (óvoda, iskola és szülők).
A jellemnek megvan az a kettős adottsága, hogy egyrészt tartós (ezáltal felismerhető), valamint formálható, irányítható és használható (ezáltal fejleszthető).
A SZEMÉLYISÉG az, amit a KÖRÜLMÉNYEK és a NEVELÉS elérhet egy bizonyos JELLEM esetében.
A gyermekek teljes körű nevelése során segítünk nekik kialakítani olyan szokásokat, amelyek lehetővé teszik a számukra, hogy mindig minden körülmény között, szabad akaratukból helyesen cselekedjenek, függetlenül attól, hogy a szüleik épp jelen vannak vagy sem. Ezek az emberi erények és értékek azok, amelyek pozitív hatással vannak a személy fejlődésére, amelyek a nevelés által a gyermekek személyiségének a legbelsőbb részévé válnak. Ez tehát nem csak egy külső máz, hanem a nevelés legalapvetőbb része.
Az erények gyakorlása tesz minket alkalmassá arra, hogy hétköznapjainkban ragaszkodjunk mindahhoz, ami nemes és igaz. Az erény nem más, mint készség a jó megtételére. Fontos, hogy minden gyermek szeresse és akarja a jót tenni! A cél valójában az, hogy gyermekeinkből becsületes, megbocsátó, önzetlen, igazságot szerető, hűséges emberek váljanak.
Az erények között nem feltétlenül lehet rangsort állítani, különböző megközelítések vannak, az egyik ilyen az ábrán látható. Mindegyik erény sok más erénnyel állhat kapcsolatban, amellyel egymást erősítik.
A nevelés során a mi feladatunk felismerni, hogy egy-egy adott helyzetben mely erény gyakorlására buzdíthatjuk a gyermekünket – elsősorban saját példánkkal.
Csenger Ottilia
(Forrás: Family Development Foundation)